Utólagos falszigetelés
Különböző funkciót ellátó építmények gyakori problémája lehet a vizes falak, salétromos kivirágzás, ázás. Megoldás: az utólagos falszigetelés.
Milyen elváltozás van az építmények vizes falaiban?
Egy családi ház vagy földszinti lakás, kerítések, támfalak, üzlethelyiségek, földszinti garázsok, lépcsőházak, raktárépületek és még sok különböző funkciót ellátó építmények egyik közös problémája a sok közül az, hogy a falai vizesek, áznak, salétromos kivirágzás jelenik meg a felületén, málló vakolat alakul ki, penészesednek a falak a lábazatnál, dohos lesz a helyiség, lakhatatlanná válnak, egészségtelen levegő uralkodik a zárt térben.
Az ilyen vizes, salétromos, penészes légtérben huzamosabb tartózkodás esetén asztmatikus betegséget lehet kapni.
Ezekre a problémákra végleges megoldást nyújthat az utólagos falszigetelés.
Mitől vizesek, salétromosak az épület falai?
A falazat vizesedésének számtalan oka közül a csapadékvíz, a kapillárisan felszívódó talajnedvesség, az épületgépészeti ázás, valamint a pára okozza leggyakrabban a nedvesedést. De mindenképpen a falszigetelés elégtelensége, vagy teljes hiánya az, ami miatt a felsorolt problémák előfordulhatnak.
Gyakori, hogy nem megfelelő a ház szellőzése (pl. használati pára), ezért szépen lassan kialakul a falak nedvesedése, majd megjelennek a gombatelepek is. Vagy sok esetben a nem megfelelő hőszigetelés is gondokat okozhat, és a helységek leghidegebb pontjain (pl. sarkoknál, födémek közelében kialakult hőhidaknál) ugyancsak gombás, penészes elváltozások jelentkezhetnek.
A rossz falszigetelés, vagy az elfáradt, elöregedett szigetelőlemez hibájából adódóan különböző károsító hatású elváltozások keletkeznek a nedves, vizes falazatokban.
A szerkezeteket károsító nedvesség fontosabb előfordulási formái a következők lehetnek:
- talajvíz: a talajszemcsék közötti üregeket kitöltő, beszivárgó csapadékvíz, amely a szemcsék felületi vonzása által nincs lekötve (un. szabad víz). Hidrosztatikai felhajtóerőt, illetve oldalnyomást fejt ki a szerkezetekre.
- talajnedvesség: a hajszálcsövesség hatása alatt álló és a talajszemcsékhez tapadó (un. kötött víz). A szerkezetekre csupán nedvesítő hatást gyakorol, hidrosztatikai nyomást nem fejt ki.
- talajpára: a talajvíz párolgása eredményeként a párafelfogó szerkezeteken lecsapódik és azokat átnedvesíti.
- torlasztott víz: vízzáró talajréteg felett vagy munkagödörben összegyűlt csapadékvíz (vízmedencék), amely - ha nem gondoskodnak az elvezetéséről - a talajvízhez hasonlóan nyomást fejt ki az épület szerkezetére.
- használati víz: az épületek vizes használati technológiájú helységeiben elfolyó, a szerkezeteket nedvesítő víz (pl. zuhanyzó helységben). Belső padló és falszigeteléssel védekezhetünk károsító hatása ellen.
- pára: olyan vizes használati technológia esetén, amikor rendszeresen gőz keletkezik, a szerkezeteket a helységek felől nedvesíti a pára. Általában ott szükséges páraszigetelés, ahol a relatív légnedvesség a 75%-ot meghaladja. A szigetelési mód meghatározása előtt tisztázandó a nedvesség elleni védelem szükséges mértéke.
Mitől mállik le egy vakolat a falról?
A régebben épült házaknál - de még az egy-két éve épülteknél is - gyakran előfordul, hogy az épület falai nedvesednek, vizesednek foltosak lesznek, megjelennek rajtuk salétrom-, pára-, penészfoltok, a vakolat pedig szépen lassan elkezd feltáskásodni, majd leválni a falakról. Ezek a jelenségek az esztétikai hibákon túl az épület statikájára is hatással lehetnek, veszélyessé válhat a falazat, egészségtelen lehet a penészgomba megjelenése, valamint a nedves falakon távozó hőmennyiség is jelentős lehet (1% nedvesség 5%-os hővezetési értékcsökkenést eredményez). A vakolat mállása a nedves falakban található ásványi sók koncentrálódásának következtében alakul ki.
A kapilláris vízfelszívódás során ezek az ásványi sók a falakba kerülnek, majd a kipárolgásnak köszönhetően kikristályosodnak. Ez egy ciklikusan ismétlődő folyamat, melynek következtében megnő a sók térfogata a falakban, aminek hatására megváltoznak a vakolatban ható erők és előbb utóbb elkezd mállani, leválni a vakolat a falról. A probléma nem orvosolható a sérült vakolat leverésével és újravakolással, mivel ez nem szünteti meg a probléma igazi okát, a nedvesedést.
Végleges megoldást csak az utólagos falszigetelés jelent, melynek fázisai a vakolat leverése, a felület megtisztítása, sótalanítása, újravakolás légpórusos vakolattal, lég- és páraáteresztő festés készítése.
Mitől dohosodik, salétromosodik, penészesedik a fal?
A dohosodás a szellőzetlen, nedves helységek vagy penészes tárgyak kellemetlen szaga, mely a falakból kipárolgó nedvesség miatt alakul ki. Akik életvitelszerűen ilyen lakásban, házban laknak sokszor észre sem veszik, megszokják a szagot. Pedig igencsak veszélyes jelenség ez, mely kedvezőtlenül befolyásolja egészségünket, életkörülményeinket, növeli az izületi, légúti és mozgásszervi megbetegedések kockázatát. Az utólagos falszigetelés végleges megoldást jelent ezen problémák megszüntetésére.
A salétromosodás a kapillárisan felszívódó vízben található ásványi sók hatására megjelenő jelenség. A felszívódó vízben oldott állapotban található ezek a sók, melyek a falazat párolgásának következtében kiszáradnak, kikristályosodnak és salétrom formájában jelennek meg. Igen rossz tulajdonságuk, hogy a levegő páratartalmát megkötve, folyamatosan nedves, vizes falfelületet eredményeznek. A nedves falak pedig számos betegség (légúti megbetegedések, asztma, reuma, allergia, stb.), valamint egyéb probléma (falak hőszigetelő képessége romlik, vakolat leomlása, nedves foltok kialakulása, stb.) kiváltó okai lehetnek.
A penészesedés is - hasonlóan a fent leírt problémákhoz - leggyakrabban a nem megfelelő falszigetelés hatására alakul ki. A különböző okokból kialakult nedvesedés (csapadékvíz, kapilláris felszívódás, pára, stb.) mellett a nem megfelelő szellőzés, a rossz hőszigetelés is táptalajt nyújthatnak a penészgombák elszaporodásához.
Utólagos falszigetelés:
A nedves, vizes falazatok nedvességtartalmának meghatározására mintákat kell venni a, és laboratóriumba szállítani analizálásra (a tömegállandóságig szárított mintából, a nedvességet szárítókamrában tizedes pontossággal határozzák meg).
Ebben az esetben a nedvességtartalmat tömeg %-ban kapjuk meg.
A TÖMEG % ÉRTÉKE AZ ÉPÍTŐANYAG TÖMEGSÚLYÁRA VETÍTETT ÉRTÉKET JELENTI.
A kialakult gyakorlat szerint - tégla anyagú falazatok esetén - teljesen száraznak nevezzük azt a falazatot, amelynek átlagos nedvességtartalma nem haladja meg a 3 tömegszázalékot. Száraz a fal 5 tömegszázalékig, viszonylag nedves 5-10 tömegszázalék között és kifejezetten nedvesnek tekintjük 10 tömegszázalék felett.
Különböző építőanyagoknak különböző a nedvességfelvétele. Téglafal esetén 20-25 tömeg % nedvességtartalomnál telített a falazat. A kőből készült falazatok a maximális nedvesség felvételüket 10-15 tömeg % között érik el. Természetesen ez nagyban függ az adott kő pórustartalmától, keménységétől. A beton falak maximális nedvesség felvétele 10 % körüli.
A nedvességvédelem követelményrendszere
A szárazsági igényszintek:
Az egyes helyiségek rendeltetésétől függően különböző szárazsági követelményeket különböztetünk meg.
- Teljes szárazság (porszárazság)
Ilyen követelmény esetében a szerkezeteken nedvesség átszivárgása nem engedhető meg.
Az állandó emberi tartózkodásra szolgáló helyiségeknél minden esetben a porszárazság az előírt követelmény. Ilyenkor a levegő relatív páratartalma nem lehet több 60 %-nál.
- Viszonylagos szárazság
Ilyen követelmény esetében megengedhető a szerkezeteken annyi nedvesség átszivárgása, amennyi ezzel azonos idő alatt elpárolog. Viszonylagos szárazság engedhető meg kazánházakban, garázsokban, tüzelőanyag, valamint nedvességre nem érzékeny élelmiszerek (pl. zöldség, gyümölcs, bor) és iparcikkek tárolására szolgáló helyiségekben, valamint óvóhelyeken.
A szigetelések szerepe
Fentiek értelmében a talajban lévő szigetelések szerepe kettős:
Egyrészt biztosítják a belső terek megfelelő szárazsági igényét, másrészt védik a teherhordó-térelhatároló szerkezeteket is a támadó nedvességtől.
Természetesen ezeket a feladatokat az eredeti építéskor, az épületszerkezetek külső oldalán kialakított szigetelések láthatják el a leghatásosabban, azonban meglévő épületek felújításakor ezek megvalósítása rendkívül költséges műszaki megoldással jár.
A szükséges és megengedhető kompromisszumot mindig az adott épületet érő tényleges nedvességhatások (talajnedvesség, talajvíz) és azok jellemzői (kémhatás, sótartalom) és a megkövetelt szárazsági igényszint alapján lehet meghatározni, ám a szigetelések folyamatos vonalvezetését még épületszerkezetenként eltérő technológiák esetén is biztosítani kell.
A legkorrektebb megoldás, ha a szigetelés és járulékos munkái teljes körűen elkészülnek. Részleges utólagos szigetelés esetén számolni kell azzal, hogy a felszívódó nedvesség a szigetelés nélküli, vagy hibás szigeteléssel rendelkező részeken jelenik meg, új utat találva magának. A talajvíznyomás elleni szigetelést minden esetben tervezni kell.
Az utólagos falszigetelés kivitelezése
Az utólagos falszigetelés megoldási lehetőségeit mindenkor meghatározza a mért nedvesség és sószennyezettség értéke, (jelen esetben sószennyezettség nem volt látható) a falak anyaga, elhelyezkedése, vastagsága, meglévő szigetelések vonalvezetése, anyagminősége, a falak felületképzése és burkolása, a terület talajvízviszonyai, illetve a szárazsági követelmények.
Lejtős területeken általában rétegvizekre lehet számítani, amit táplálhat a csapadékból a talajba jutó, s egy vízzáró réteg felületén a lejtés irányba vándorló víz, illetve a sérült nyomó és lefolyó vezetékekből a talajba kerülő vízmennyiség. A rétegvíz az épület falával találkozva akadályba ütközik, feldúsul, és nyomást fejt ki rá.
Az utólagos falszigetelés során a rétegvizek ellen ugyanúgy kell védekezni, mint a talajvíznyomás ellen, vagy víznyomás elleni szigetelés készül, statikus által a várható víznyomásra méretezett leterhelő vasbeton ellenszerkezettel, vagy talajnedvesség elleni szigetelés készül, szivárgó rendszerrel kiegészítve. Ilyen esetben a talajvíz nyomását a szivárgó rendszer veszi fel.
Az elmúlt 30-40 év alatt igen sokféle utólagos szigetelési, így utólagos falszigtelési technológia is látott napvilágot, valamint rengeteg szigetelő anyag került felhasználásra. A szigetelő cégek komolyan elkezdtek foglalkozni az utólagos szigeteléseket kiegészítő, járulékos munkák körével is. Az első és legfontosabb feladat a csapadék távoltartása, illetve megfelelő elvezetése az épülettől. Ehhez szükséges az esővíz elvezetését felülvizsgálni, (lefolyók, folyókák hova vezetik a csapadékot stb.) az esetleges hibáikat javítani.
Falszigetelés során bármely technológia is kerül alkalmazásra, a vízszintes falszigetelést normál esetben, a padlószigetelés síkjához igazítva szükséges elkészíteni.
Injektálás
Az utólagos falszigeteléskor a nyomás alatti injektálás során a szigetelőanyagot 15 cm-enként elhelyezett nyomástartó fém pakkereken, injektáló csonkokon keresztül juttatják a falazatba, 3-10 bar nyomáson.
Az injektálás előnye:
- humánus technológia, mert a ø12, 14 mm-es lyukak nem gyengítik jelentősen a fal keresztmetszetét és a furatolás nem dinamikus jellegű tevékenység,
- a szigetelési síkváltások könnyen végrehajthatóak.
A nyomás alatti injektálás passzív rendszer. A falazatban vízszintes zárást biztosít, megakadályozva a nedvesség utánpótlást. A szigetelés síkja fölötti faltestben meglévő nedvesség természetes úton távozik a falazatból, elpárolog.
Ott, ahol a vízszintes falszigetelés síkot vált, függőleges injektálási sorral kell a szigetelés folytonosságát biztosítani. Vízre duzzadó géllel, vagy habbal.
A még meglévő falburkolatot, vakolatot szükséges eltávolítani, a felületeket tisztítani.
Általánosságban kijelenthető, hogy az adott épületen a nyomás alatti injektálást a teljes magasságig földdel érintkező körítő főfalaknál a teljes magasságig, a kertre néző főfalnál 1,80 m magasságig, a belső főfalnál 1,0 m magasságig szükséges kiegészíteni PENETRÁT vízzáró felületkezeléssel, melyet 3 rétegben szükséges felhordani, előzetesen kialakított „szerkezettiszta” felületre. Amennyiben a falfelület nagyon egyenetlen, a PENETRÁT vízzárás alá cementhabarcs felületkiegyenlítés szükséges.
Ahol esetleg a falmagban üregek, hézagok fedezhetők fel a furatolás során ott cement szuszpenzió injektálásával lehet az üregeket kitölteni, majd az injektálást elvégezni.
A vízszintes falszigetelési eljárásokkal elérhető, hogy a határoló falak egy lassú, fokozatos folyamat során kiszáradnak (a járulékos munkák szakszerű elvégzése esetén) és az általuk határolt terek is szárazzá válnak.
A vízzáró bevonatok készítését követően légpórusos javító vakolat készítése javasolt, a szigetelések feletti zónából a nedvesség eltávozását biztosítani szükséges. A vakolat készülhet RENOVEX-H, BAUREX-N, DÉR POR légpórusképző adalékszerrel készített cementvakolattal, de készülhet Terranova-Terrasan, LB-Knauf WTA Eurosan vagy Thermopal (Schomburg) felújító vakolatrendszerekkel is. Légpórusos vakolatként WTA minősítéssel rendelkező, vagy az előírásainak megfelelő vakolatot javasolunk használni.
A falakon a vakolat vastagsága legalább 3 cm legyen. Általános elv, hogy légpórusos vakolat nem készülhet 2,5 cm vastagság alatt.
A légpórusos javítóvakolatokról általánosságban kijelenthető, hogy biztosítják a falfelületek kondenzáció-mentességét, az adalékszerek felhabosodása révén a friss habarcs keverékekben egyenletes eloszlású, nyílt pórusrendszert alakít ki (kb. 30 – 40 % pórustartalom jellemzi ezeket a habarcsokat), amely a megszilárdult habarcsban is megmarad. Ez a pórusrendszer alkalmas a falnedvesség elpárologtatására és a kikristályosodó sók befogadására. Hidrofób hatóanyagtartalma segítségével növeli a kapilláris vízfelszívással szembeni ellenállását, csökkenti a vakolat vízfelvételét.
A légpórusos vakolatoknál a habarcsban a keverés során légbuborékok keletkeznek. A festéskor, igényesebb helyeken a felület páraáteresztő glettel glettelhető (pl. CAPAROL Fassadenspachtel, stb.) és a felületeket csak páraáteresztő, vízlepergető festékkel, szilikát- vagy szilikon festékkel szabad lefesteni.
Belső festések esetén erre a célra megfelelő páraáteresztő festékekkel, (pl. CAPAROL SYLITOL BIO, stb). Igénytelenebb helyeken, pld. a tárolóban meszelés készíthető.
A kisebb javításokhoz, tiplik elhelyezéséhez csak gyorskötő cement használható, TILOS GIPSZET ALKALMAZNI. Gipsz vagy CMC kötésű glettek és párazáró festékek, burkolatok használata tilos.
Olyan falakon, ahol bizonyos magasságig csempézést terveznek, esetleg WC, ott a légpórusos javítóvakolást a burkolt felület fölé kell felvezetni.
Vegyes falak, vályog falak szigetelése, utólagos falszigetelése
Vannak olyan házak, melyeknek a falait nem a hagyományosnak nevezett falazó anyagból készítették, hanem terméskőből vagy vályogtéglából, esetleg különböző falazó anyagok kombinációjából. Ilyen falazatoknál nem lehet alkalmazni a már megszokott injektálást, falátvágást, lemezbeverést stb. Megoldás azonban ezekben az esetekben is kínálkozik:
Töltéskompenzációs Utólagos Falszigetelés
1. A TÖLTÉSKOMPENZÁCIÓS ELJÁRÁS ISMERTETÉSE UTÓLAGOS FALSZIGETELÉS ESETÉN
Falszigetelések esetén a TK eljárás a passzív szigetelések közé tartozik. A TK eljárás a felfelé áramló nedvességek sebességét, mennyiségét befolyásolja és csak annyi nevességet enged felszivárogni a szerkezetbe, amennyit a nyitott körfolyamatú vízáramlás során felületileg képes elpárologtatni a falazat.
A nedves falazatokban a víz áramlása három fizikai erőtől függ:
- ozmotikus hatás
- kapilláris hatás
- villamos töltése
A falazatban felgyülemlett víz, a párolgása során az építési anyagokban a sók ionjainak elkülönülésével töltéskülönbséget hoz létre, mely a szerkezetben feszültség különbséget, illetve villamos erőteret eredményez, ami kimutathatóan függőlegesen helyezkedik el.
A negatív mező felé történő áramlás szívóhatást eredményez, mely túl a kapilláris- és ozmotikus hatáson, serkentően hat a feláramló víz sebességére, mennyiségére, ugyanakkor a felületen elpárologni képes víz egységnyi mennyisége nem növekszik, sőt csökken, mivel a párolgás során az anyagok oldott sói a vizet kolloid állapotban tartják /vakolat/.
A vízáramlást előidéző fizikai erőket célirányosan gyakorolt hatással a vízszállítás mérlegét döntően lehet szabályozni úgy, hogy a falszerkezet bizonyos idő elteltével ki tudjon száradni.
Az LKV eljárás a falszigetelés során /Landungskompenzations-Verfahren/ a falszerkezet villamos erőterére hat.
2. A FALSZIGETELÉS FIZIKAI MŰKÖDÉSE
Az eljárás a villamos töltésmegosztás fizikai elvén alapszik. A fémek szabad töltéseket tartalmaznak, rendezetlen állapotban, melyek nagy mozgásképességgel rendelkeznek. A nedves fal villamos erőterébe, az erővonalak irányába helyezett fémrúd töltéshordozói a szerkezetben helyhez kötött és koncentrálódott töltések hatására elkülönülnek az erőtér pozitív pólusához.
A negatív elektronok, a negatív pólusához a pozitív elektronok dúsulnak. Ezáltal a fémrúd elektromos bipólussá válik. A dipól mindkét végén töltésdúsulás jön létre kölcsönhatásba lépve a falszerkezet mindenkor ellentétes töltésű töltéshordozóival, így a fémrúd 1-1 töltése kompenzálja a falszerkezet 1-1 ellentétes töltését.
A középső harmadban kialakul a töltésmentes zóna!
Ha a nedves falba megfelelő számú fém rudat helyezünk, akkor a szerkezet diffúz töltéshordozó-dúsulásait a dipólok töltéshordozói kompenzálják. A töltések kompenzálásával a függőleges vízáramlást létrehozó erőket kikapcsolják.
Eredménye abban mérhető, hogy a külső tényezőktől függő párolgás tovább folyik, a függőleges vízáramlás lelassul, időegység alatt több vizet párologtat a falazat, mint amennyit a talajból felszívni képes, így a falazat természetes úton ki fog száradni.
A falazatban lévő sók a nedvesség természetes úton történő párolgása során a fal felületén lecsapódnak és azt a légpórusú vakolatrendszer károsodás nélkül tárolja.
3. AZ UTÓLAGOS FALSZIGETELÉS TECHNOLÓGIAI ISMERTETÉSE
A nedves falakba Ø 30mm-es fúrószállal készített furatokba kerülnek elhelyezésre a fém rudak.
A dipólok elhelyezése a következő változatok szerint lehetséges:
- ferdén – furatba
- ferdén és függőlegesen – furatba és horonyba
- függőlegesen – horonyba
A dipólok hossza, térbeli elrendezése méretezési feladat. A furatokat injektálni csak akkor szükséges, ha a falszerkezet teherbírása azt megköveteli. A nyílásokat és hornyokat habarccsal le kell zárni. A dipólokat a korrodálás ellen célszerű felület kezelni, agresszív talajnedvesség és 155% feletti nedvességtartalom felett szükséges.
A TK eljárású falszigetelési technológia alkalmazható bármilyen épületnél, a helyi adottságok figyelembevételével, tégla, kő és vegyes falazatok szigetelésére.
4. A TK UTÓLAGOS FALSZIGETELÉS ELŐNYEI
- bármilyen falazatra alkalmazható
- gyors kivitelezési időtartam, mely az épületen történő további munkát nem akadályozza
- mindenféle vegyi anyagtól mentes
- a technológia önállóan, külső erőforrás nélkül működik,mely biztosítja a folyamatos műszaki és emberi hibáktól mentes üzemelést
- állandó műszaki ellenőrzést nem igényel
- a kivitelezési díj a piaci viszonyokhoz képest alacsony
- magyarországi alkalmazása ennek a falszigetelési technológiának 1976-tól folyamatos