Utólagos falszigetelés - Első rész

Az állapotfelmérés általános menete az utólagos falszigetelés megtervezésénél

 
Az utólagos falszigetelés megtervezését állapotfelmérő munkálatoknak kell megelőznie, amelyek első fázisa a helyszín szemrevételezése és a vizesedés jellegének feltárása.
 
Ez a következő főbb szempontokra épül:
1. Annak tisztázása, hogy a pincében, illetve a falakon mikor keletkezett a vizesedés, 
(időpont), milyen magasan van a szintje, milyen tendencia szerint változik; ha többszöri vízbetörés volt, azok időpontjai és szintjei. Az utólagos vízszigetelés előmunkálataihoz igen fontos.
 
2. Információszerzés az épületben történt, esetleg nedvesedéshez vezető eseményekről; ilyen események lehetnek: 
  • valamely közmű meghibásodása
  • csőrepedés 
  • a külső csapadékvíz rossz elvezetése
  • csatornabekötések dugulása, hibásodása
  • a pince korábbi átépítése, amelynek során a szigetelés rongálódhatott
  • a lábazat, valamint a járda süllyedése, vízelvezetési problémái
  • Az épület tágabb környezetének, a szomszédos telkeknek a vizsgálata abból a szempontból, hogy történtek-e a talajvíz szintjének emelkedését kiváltó események, úgy mint: 
a. talajvíz, rétegvíz folyásirányának módosítása
b. tereprendezés; a felszíni vizek elvezetésének módosítása 
c. csatornázás vagy egyéb közműépítés; ezek átépítése, javítása 
d. korábban működő vízvételi helyek megszüntetése. 
 
3. Az épület környezetének, a szomszédos telkeknek a felmérése 
 
4. A szomszédos épületek pincéivel, alapfalaival kapcsolatos információszerzés; annak kitudakolása, hogy a környéken történt-e másutt vízbetörés. Ha igen, akkor minden lehetséges adat felvétele (időpont, mérték stb.)
 
5. Szárazsági követelmények a pincével vagy az egyéb helyiségekkel kapcsolatban, amelyek talajjal vagy tereppel érintkeznek; ha történt átalakítás, akkor a pincében vagy alagsorban levő helyiségek funkcióinak tisztázása 
 
6. A következő tényezők vizsgálata: 
  • a pincepadló mélysége a terepszinttől számítva
  • a pincében lévő víz magassága
  • az épület padlójának, illetve falainak szigeteltsége
  • a szigetelés módja, szintje, anyaga
  • az épület alaprajzi elrendezése, tagoltsága
 
 

Az utólagos vízszigetelést megelőző vizsgálatok konkrét esetekben, kiegészítő szakvélemények

 
Az, hogy milyen vizsgálatot végezzünk, attól függ, milyen hibával van dolgunk. Ez az ismeret pedig alapos szemrevételezés eredménye kell, hogy legyen. Az eredmény pedig az utólagos vízszigetelés módszerének leghatékonyabb kiválasztásához fontos.
 
Néhány vizsgálat részletes menete: 
 
1. A pincében álló víz esetében 
Ha ez a helyzet, a vizet laboratóriumi vegyelemzésnek kell alávetni, amely megmutatja, hogy 
a pincében álló víz talajvíz, ivóvíz nyomóvezeték-repedés, vagy pedig a szennyvízcsatorna meghibásoda folytán bekerült víz. A vízminta elemzése leggyorsabban valamelyik ANTSZ laboratóriumban végeztethető el. 
Ha a vízösszetétel az ivóvízvezeték vagy a szennyvízcsatorna szivárgására, repedésére utal, akkor épületgépészeti feltáró vizsgálat szükséges. 
Ha a vizsgálat alapján a probléma oka a talajvíz betörése, akkor a víztelenítés és az utólagos vízszigetelés feltétele lehet az, hogy rendelkezésünkre álljon egy talajmechanikai szakvélemény. Ezt a 45/1997. (XII.29.) KTM rendelet alapján, valamint a TS-FÉ-3. kötet „Régi épületek talajmechanikai és alapozási vizsgálata” c. fejezetét alapul véve tanácsos elkészíteni. 
 
2. A pincefalak és/vagy a pincepadló nedvessége esetében
Ebben az esetben is a nedvesség eredetét kell először tisztázni. Vízmintát ilyenkor nem lehet nyerni, ennek híján tehát a falazat nedvességtartalmát és sótartalmát kell meghatároznunk. Az alapvető eljárások a következők:
a. Ha rendelkezésre áll egy hordozható műszer, a nedvességtartalmat a helyszínen is meg lehet mérni. Ez a módszer a fal elektromos vezetőképességének mérésén alapul, következésképpen gyors, és a falazat állagát sem rontja. Ez az eljárás mindazonáltal csak tájékoztató, megközelítő eredményeket szolgáltat, hiszen a fal vezetőképességét az építőanyagokban lévő sók koncentrációja nagyban befolyásolja. 
b. Ha CM-műszert alkalmazunk, pontosabb eredményeket kapunk, de valamelyest óhatatlanul meg kell bontanunk a fal vagy a padló szerkezetét, hiszen a mintavételhez fúrnunk kell. A por alakú, nagyon pontosan meghatározott súlyú minta egy zárt edénybe kerül, ahol kalcium-karbidot adnak hozzá. Ez a minta nedvességtartalmával reagál, és acetiléngáz keletkezik. Ennek az acetilénnek a nyomásából lehet a mennyiségére következtetni, amely a a falazatban lévő víz mennyiségével arányos.
Ha a becsült nedvességtartalom nincs a műszer méréshatárán belül, a minta duplázásával vagy felezésével a méréshatár akár 30 m%-ig kiterjeszthető. 
c. Nedvességtartalom mérése laboratóriumban 
Fontos tényező, hogy a mintavétel honnan, mely síkból történik (pl. a fal közepén, alján, a mennyezet alatt, sarokban, a járdával vagy a lábazattal egy szinten, a padló közepén, a fal mellett stb.). Vastagabb falak esetén arra is súlyt kell fektetnünk, hogy a falon belül honnan vesszük a mintát (pl. a fal külső vagy belső harmadában, illetve a falkeresztmetszet közepén). Ha a szakértőnek más faktorokból nincs rálátása a mintavétel leghelyesebb pontjaira, általában minimum 4-5 helyen kell fúrni és mintát venni, különböző magasságokban, a nedvesedés feltételezett kiterjedése szerint. Gondosan ügyelnünk kell arra, hogy a mintát rögtön légmentesen csomagoljuk, mert ha veszít nedvességéből, a mérés hamis értékeket ad. 
 
A furat mélységéhez és magasságához figyelembe veendő szempontok a következők:
1. Magasság: 
  • a falnak a padlóvonalhoz vagy a vízszintes padlószigeteléshez közeli síkja
  • a falazat vastagságától függően kb. a falvastagsággal megegyező magasság 
  • a falvastagság kétszeresének magassága, vagy a nedvesedés síkja felett 50 cm
 
2. furatmélység: a falvastagság fele.
 
Az utólagos vízszigetelés alapjául szolgáló laboratóriumi vizsgálat bevett módja az, hogy a nedves mintát szárítókamrában kiszárítják, és a minta száraz és nedves súlyának különbsége megadja a fal vagy padló abszolút nedvességtartalmát. 
 
A fal nedvességtartalmára alkalmazott, bevett terminológia a következő:
  • teljesen száraz fal: az átlagos nedvességtartalom kevesebb, mint 3 tömeg% (m/m%) 
  • száraz fal: 3–5 m/m%
  • viszonylag nedves fal: 5–10 m/m% 
  • kifejezetten nedves (vizes) fal: 10 m/m% feletti átlagos nedvesség