Utólagos vízszigetelés VII.

Utólagos falszigetelési technológiák

Felületitatásos vegyi falszigetelések

Ha a falak vastagsága nem haladja meg a 6-15 cm-t, akkor nem célszerű furatsorokat készíteni, sőt, a leggyakrabban üreges válaszfalakban ez nem is lehetséges.

Ha más szigetelési módszert nem lehet alkalmazni, akkor a vakolattól megtisztított felületekre ecseteléssel kell felvinni a szigetelőanyagot, és ha ez beszívódik, az eredmény kielégítő szokott lenni.

A vegyi falszigetelési eljárások előnyei a következők:

  • a szigetelés vonalvezetése kötetlen;
  • egyszerűen kivitelezhetőek
  • tömör falakban szinte minden esetben alkalmazhatók
  • nemcsak a vízszintes fugákkal rakott falakban végezhetők


Vakolatjellegű vastagbevonatok, habarcsok és felületi vékonybevonatok, fóliaszigetelések

Tapadó szilárdsága okán a bevonat- és habarcsszigetelések jelentős része a víz támadásával ellentétes oldalon képes a víznyomás felvételére is, de nyilvánvaló, hogy megfelelően szilárd aljzatra felhordva. A falak belső oldalán kialakított vízhatlan bevonat-szigeteléssel a pincék, terepszint alatti belső terek nedvesség elleni utólagos védelme többnyire kielégítően kivitelezhető. Ennek az úgynevezett porszáraz konstrukciónak viszont az a hátránya, hogy a falazatba bezárt és feldúsuló víz nyugalmi szintje a korábbihoz képest magasabbra kerül, mert ekkor a víz nem képes a pincefalon keresztül a pincetérbe kipárologni, és emiatt a kapilláris nedvességfelszívódás határa is magasabb lesz.


Szerves anyagból készült bevonatok, habarcsok használata az utólagos szigetelésnél

Ezek többnyire műgyanta (epoxi, poliuretán stb.) alapú, rugalmas termékek, amelyek a repedéseket jól áthidalják. Jól tapadnak, amit fokozni lehet, ha külön alapozást végzünk. Nagyon jó a vegyszerállóságuk, a zsírokkal és vegyi hatásokkal szembeni ellenállásuk.

Az esetek többségében pozitív és negatív víznyomásra egyaránt alkalmazhatók. Különösen fontos, hogy az összetételt és az A és B komponensek keverési arányát előírásszerűen tartsuk be.

 

Cementbázisú, speciális ásványi töltőanyagokat tartalmazó termékek alkalmazása az utólagos vízszigetelés során

Ezeknek a termékeknek a sajátosságai tovább javulhatnak, ha emulziókat adunk hozzájuk. Amikor a vizet hozzákeverjük, akkor kell bekeverni az egységnyi adaghoz szükséges emulziót, adalékot is, méghozzá az előre kimért mennyiségben. Ezek a szigetelések szigetelés vékonyvakolat, vékonybevonat vagy vakolat jellegűek. Következésképpen vakolással vagy szórással lehet ezeket felhordani.

 

Légpórusos vakolatok

Az épületek felújítása során többnyire problémát jelent a nedves, magas sótartalmú falazatok vakolása. A felújítás célja, hogy az épület tartós, jó szerkezetű legyen, és jól nézzen ki. Ilyenkor olyan vakolatokra, vakolatrendszerekre van szükség, amelyek a nedvességgel és a sókkal szemben ellenállóak.

Ha a vakolatrendszert megfelelően választjuk ki, a felület száraz lesz és nem lesz rajta sókivirágzás, amennyiben utólagos talajnedvesség elleni szigetelésről van szó. Ha pedig megszüntetjük a nedvesség-utánpótlást, a szigetelés feletti falszerkezet garantáltan ki tud száradni és állapota is tartósan megmarad.

A hőszigetelő vakolat lényegileg a „falszárító vakolat" első spontán változata. Mivel pórustartalma magas, a kevésbé nedves falazatok párolgási zónája a vakolat belsejébe tolódik, így a külső felület szárazabb lesz. Ha viszont a falazat víztartalma nagyobb, ráadásul sószennyezett is, akkor ezen a módon nem lehet útját állni a víz- és sóutánpótlásnak. Ilyenkor a vakolat felülete ismét nedvesedik, és ismét sókivirágzásos lesz.

Kétféle ún. javítóvakolat ismert. Az egyik a „nehéz” javítóvakolat, amelyben az adalékanyag homok és dolomit, a másik a „könnyű” javítóvakolat, hőszigetelő adalékanyaggal. Adalékként a duzzasztott perlit hőszigetelő is. A javítóvakolatokból magas porozitású, víztaszító hatású felületképző réteg készíthető. Mivel ezekben a hidrofób hatás és a páraáteresztő képesség együtt van jelen, a nedvesség csak a falazattal határos zónába hatolhat, ahonnan el tud párologni.

Ha a vakolat aljzatát sóátalakítókkal előkezeljük, akkor a felület tartósan száraz és sómentes maradhat. Az előkészítő gúzolást kb. 50%-os felületi takarással kell elkészíteni, hogy a páraáteresztő képesség ne romoljon. A mintegy 50%-os hatékonyságú sóátalakítók, az antiszulfát, antinitrát, mérgezőek.

Amennyiben „javítóvakolat-rendszereket” alkalmazunk, a sóátalakítók szükségtelenek. Ez a rendszer speciális gúzanyagból és általában perlitbázisú javítóvakolatból áll. A teljes fedettségben felhordott gúz porozitása, jó páraáteresztő képessége, hidrofób jellege miatt a száradó falból távozó sók nem képesek a javítóvakolatba jutni. Ha pedig megszűnik a vízutánpótlás, és a fűtéssel és szellőztetéssel a párafelvétel korlátozva van, akkor garantáltan száraza és sómentes marad a falazat.

Amennyiben légpórusos vakolatot akarunk felhordani, célszerű diagnosztizálni a fal nedvesség- és sótartalmát falfúrásokkal és laboranalízissel.

A szakértői vélemény alapján a megfelelő technológia a következő lépésekben valósulhat meg:

  • a jól látható nedvesedési határ felett, a falvastagságtól függően ~50-100 cm-es magasságig a meglévő vakolatrétegek eltávolítása
  • a felület drótkefével való megtisztítása a szennyező sóktól; a fugák kikaparása, portalanítása (tiszta vízzel lemosva)
  • vakolatként csak a rendszer páraáteresztő képességéhez illeszkedő anyagokat lehet felhordani: például belül meszeléssel, kívül szilikát-, vagy szilikon-festéssel, illetve szilikátvakolat felhordásával
  • ha a falazatok felületének teherviselő képessége bizonytalan, a gúzrétegbe beépülő, korrózióálló vakolattartó rabichálót alkalmaznak: ezzel a módszerrel elejét lehet venni annak, hogy a szárító hatás miatt alakváltozást szenvedett falazat repedezzen.

A „lélegző" vakolatrendszer minden felszívódó nedvességtől terhelt „beteg" falazat rehabilitálására alkalmas módszer. Nem alkalmazható viszont, ha a falak nedvesedését nyomó-, réteg-, vagy szivárgó víz okozza. Amennyiben utólagos falszigetelések már ki vannak alakítva, a javítóvakolat-rendszerek alkalmazása ugyanúgy indokolt. A falakba szorult nedvesség és só káros hatásai ellen csak így tudunk védekezni. A légpórusos javítóvakolat-rendszerek rétegeit mindig sávosan, legalább egy falazati síkra kiterjedő szakaszokra osztva kell felhordani. A foltszerű javítgatások nem jelentenek megoldást.