Utólagos vízszigetelés II.
Mi az utólagos vízszigetelés célja? - Utólagos vízszigeteléssel megszüntethetjük a penészesedéssel járó kellemetlen jelenségeket.
Az épület falait és szerkezeteit az utólagos vízszigetelés során megfelelően "helyreállítjuk", így el tudjuk érni, hogy megszűnjenek azok a jelenségek, amelyek az épület állagát és használhatóságát rontják, a benne élők komfortérzetét gyengítik. Vannak olyan esetek, amikor a vízszigeteléssel nem lehet többet elérni, mint hogy ezeket a nemkívánatos jelenségeket valamennyire visszaszorítjuk. Tehát a vízszigetelés eredményessége sok tényező függvénye.
A pórusos, kiegészítő, „lélegző" vakolatrendszerek, javító vakolatok fokozzák a falazat nedvességleadó képességét. Megoldásként ezek elsősorban akkor jöhetnek szóba, ha a valódi szigeteléseknél olcsóbb eljárásokra van igény. Mint mondtuk, ezek a módszerek a falak nedvességleadását segítik elő, és azért tárgyalhatók az utólagos vízszigetelés eljárásai között, mert adott esetben a szigetelésekhez hasonló eredményeket biztosíthatnak.
Az utólagos vízszigetelés nemcsak különböző jellegű és hatású eljárást jelent, hanem alkalmazásának helye is különböző lehet, például a fal felülete, vagy a belseje; emellett szerkezeti anyaguk, technológiájuk szempontjából is osztályozhatók. Bizonyos módszerek, anyagok és technológiák új épületek építésénél is alkalmazhatók.
Hogyan történik a nedvességfelvétel az utólagos vízszigetelés során?
Épületek kapilláris vízfelvétele során a kapilláris emelőerő általában 1-1,5 m, de vannak esetek, amikor ez 10 m szintkülönbséget is eredményez. A folyadékfelszívódás magassága a folyadék felületi feszültségének, sűrűségének, a nedvesítő szögnek, ám elsőrendűen a kapilláris átmérőjének a függvénye. Ugyanígy az átmérő függvénye a felszívódás sebessége is: minél vékonyabb a kapilláris, annál lassabban, de annál magasabbra szivárog fel a talajvíz.
Az említett tényezők alapján ki lehet számítani a vizesedés határvonalát; ez azonban a felületi párolgás miatt mindig lejjebb van ennél a magasságnál. A falazatban egyensúlyi állapot jön létre a kapilláris emelőerő, a párolgás és az oldott sókat tartalmazó víz állandó áramlása következtében kialakuló (a kapilláris emelőerővel ellentétesen ható) áramlási potenciál között.
A higroszkópos vízfelvétel alapja az, amiről már szó volt: a falazatba felszívódó víz a talajból oldott sókat visz magával. Ezek a sók a falazat felszínén és/vagy belsejében kicsapódnak. Az, hogy a falazat a kapilláris jelenség mellett milyen mértékben képes nedvesedni, a higroszkópos tulajdonságú sók részarányától függ. Ezek a sók a levegő páratartalmából képesek nedvességet felhalmozni a falazatban akkor is, ha a talaj irányából a felújítás miatt a nedvesség-utánpótlás már lehetetlen.
A kapilláris kondenzációnak kisebb a jelentősége a falazat nedvesség-háztartásának alakításában. Hideg falakban a levegő páratartalma a kapillárisok belső felületén a telítési páratartalom elérése előtt is kicsapódhat: ez a kapilláris kondenzáció.