Utólagos falszigetelés - Nyolcadik rész
Lábazati burkolatok, falazott kőzetanyaggal épült lábazatok - Utólagos falszigetelés
Utólagos falszigetelés, falazott kőzetanyaggal épült lábazatok
Ha a lábazatok alacsonyak, gyakori építészeti megoldás az, hogy a kőburkolatot együtt készítik a falazattal, illetve az alapozás terepszint fölötti részeivel; ekkor a falazat ún. vegyes anyagú falazat. A kis magasságú lábazatok esetében az is gyakori, hogy a lábazat kőburkolatát ugyanakkor készítik, amikora homlokzat vakolását; mindezt habarcsba ágyazottan, a falazatban kialakított, visszaugratott síkú részre.
A falazott kőburkolattal bíró lábazatok anyaga az esetek többségében helyben, vagy az építkezés körzetében fellelhető kőzet. A kövek felületének megmunkálása is gyakorlatilag megegyezik a fejtés során használt eljárásokkal, ugyanis ilyenkor a hasított vagy tört felületeket valamilyen egyszerű felületmegmunkálási módszerrel igazítják egymáshoz (bárdolás, durva hegyeselés vagy bordázás).
A falazott lábazatok anyaga legtöbbször tömött mészkő, változatos szemnagyságú homokkő vagy forrásvízi mészkő.
Sok esetben durva mészkőből épül a lábazat, mert ennek anyaga könnyen megmunkálható és jól beépíthető a vegyes falazatokba, szabályos soros vagy kváderkő falazattal.
A falazott kőburkolatok leggyakrabban a beépített kőzetanyag mállása miatt sérülnek, valamint a burkolatot érő mechanikai hatások miatt, de vannak olyan hibásodások is, amelyek a megépítés tökéletlen kivitelezéséből fakadnak, például azok a kitörések, amelyek az ablakrács bekötéseinél fordulnak elő.
A homokkőből, durva mészkből és a tufákból készült falazott lábazatokban a kőzet mállása a kőzetalkotók meglazulásához és kipergéséhez vezet, nagyobb felületeken pedig a falazat pikkelyesedik, héjasodik vagy lemezesen leválhat. Főként ott szembetűnő ez a romlás, ahol a lábazatot víz érte vagy az vizet szívott fel.
Ha az esőcsatornák meghibásodtak, vagy a falak zugokat képeznek, a szétcsapódó nagy mennyiségű esővíz komoly károkat tud okozni.
Ha a tömött mészkövek szövetében más anyagokból álló betelepülések vannak – agyagos erek, sztilolitos szuturák, kalciterek –, ezek is a kőzet töredezésére, kődarabok leválására vezethetnek; ezeknek a leválásoknak a másik fő oka az, hogy ridegségéből kifolyólag a kőzetben mikrorepedések vannak. A vulkanikus kőzetekből (riolit, dácit, andezit és bazalt) épített lábazati burkolatok kőzetleválásai pedig a mikrorepedésekre vezethetők vissza.
A lábazat sérüléseit – csorbulások, törések – mechanikus hatások is okozhatják; ezek a sérülések többnyire a sarkokon, a homlokzati vonal töréseinél, valamint az ajtó- és, ablakkereteknél fordulnak elő. Gyakorta a kerékvetők sem tudják elejét venni annak, hogy a bejárati kapuk két oldalán a lábazat meghibásodjon.
Ha a lábazat építése nem megfelelő, az ebből következő hibákat az jelzi, hogy a fugázás, az ágyazás tönkremegy; ez pedig egy vagy több teljes tömb kimozdulásához vezethet. Ha a felső peremről induló függőleges hézagokat nem tömik be tökéletesen, akkor a csapadékvíz a lábazat burkolata mögé futhat, és ha megfagy, lefeszítheti a burkolatot.
Kővel és műkővel épített lábazati burkolatok - Utólagos falszigetelés
A lemezes szerkezetű lábazati burkolatok olyan kőzetanyagokból készülnek, amelyek struktúrája réteges vagy pados, így lehetővé teszi lemezek kialakítását; a tömbös kifejlődésű közetek is alkalmasak lehetnek lábazatburkolási célokra, ha a tömböket felvágjuk.
A műkőből készült lábazati burkolólapok gyártásakor megfelelő adalékanyag megválasztásával, valamint ún. földfestékekes színezéssel lehet elérni, hogy kinézetre a műkő kőzetszerű legyen. A 19. és 20. század fordulóján technológiailag komoly előrelépés történt a műkőgyártás területén, méghozzá a betontechnológiai ismeretek gyarapodásának, valamint a vasbetétek alkalmazásának köszönhetően. A műkő lábazatokban a kopásálló kéreg kialakításához a természetes kövek (mészkő, dolomit) tört anyagát használták fel.
A műköves vagy burkolóköves lábazatok lényegében hasonló okok miatt szoktak sérülni, meghibásodni, mint a falazott lábazati burkolatok. Bizonyos meghibásodások viszont gyakoribbak a lapburkolatok esetében.
Ha a fényezett felületű lábazati burkolat kőzetanyagában mállásra hajlamos ásványok vannak, ezek a felületen csomókban kipereghetnek, agyagos gumókat képezhetnek és különböző elszíneződéseket (pl. vasoxidos rozsdás foltok) okozhatnak. A kipergő ásványok következtében a felület lemezesedik, pikkelyesedik, ezáltal pedig érdes lesz, így aztán a fényezett felületen matt foltok alakulnak ki. Ez a jelenség például a muszkovit csillámokat tartalmazó gránitoknál jellemző, abban az esetben, ha a lábazatot jelentős mennyiségű víz érte.
A kőzetanyagú, valamint a műkő burkolólapokkal készített lábazatok esetében egyaránt a leggyakoribb meghibásodás az, amikor a lapok kimozdulnak helyükből. Ezt főként a nem megfelelő a rögzítés számlájára lehet írni. A rögzítés vagy azért hibásodik meg, mert a lemez fészke kiszakad, vagy pedig azért, mert a rögzítő elem a falból kimozdul. Ha a bekötő kapcsok nem jó minőségű vasból vannak, akkor ezek korróziója is hibásodáshoz vezethet. A berozsdált kapcsok egyrészt elszakadhatnak, másrészt a rozsdásodás megnöveli a vas térfogatát, és ez megrepeszti a burkolatot.
A vékony lemezekből készített lábazati burkolatok anyaga sokkal könnybben töredezik.
A 3–4 cm vastag lapokkal megoldott burkolatok esetén a kapocslyuk gyakorta kitörik. A korábban alkalmazott „gipszpamacsos” bekötésben a gipsz térfogata megváltozik, ami megkönnyíti a lapok kimozdulását.
A vörös színű tardosi tömött mészkőnek az a gyenge pontja, hogy a szabad levegőn elszürkül, amely esztétikai hibának minősül. Ennek az az oka, hogy a fényezett felületen mikroméretű érdesedés következik be, és ez a fényt visszaverve átlagszínérzetet eredményez. A mészkő polírozásával visszakaphatjuk az eredeti színt.
Főként a műkő lábazatok esetén jelent komoly gondot a vízfelszívódás, de ez a nagyobb vízfelszívó képességű kőzetekben (homokkő, durva mészkő) is jelentős károkat okozhat. Ha a szigetelés nem megfelelő, vagy pedig a járda lejtése nem elegendő, esetleg fal felé tartó, akkor ez a lábazat elvizesedik, a felszívódó víz pedig sókivirágzásokat okoz, vagyis a lábazat anyaga az adott helyen tönkremegy.
Utólagos falszigetelés, Téglával épített falazott lábazatok
A téglával épített lábazatoknál a tégla és a hézagolás esztétikailag ugyanolyan fontos, ezért a felújítás esetén ugyanolyan figyelmet kell fordítani a téglák és a hézagképzés javítására is.
A téglalábazatok természetszerűen sérülékenyebbek a kőanyagúaknál, és hibáik feltűnőbbek is. A lábazat tégláinak élei és sarkai kicsorbulhatnak, ha erősebb behatás éri őket. A nagy szilárdságú tégláknál a törések többnyire kagyló alakúak.
Ahol a lábazati részek a vizeknek a legjobban ki vannak téve – lezáró téglasor, profilos lezárás, járószint közelében tapasztalható felvizesedés –, a téglalábazatok lefagynak.
A fagy a téglákat hálósan megrepeszti (számos mikrorepedést is okozva), az élek, a sarkok pedig morzsalékosan sérülnek.
A repedésektől fellazult részek le- és kiperegnek, és a lábazat meghibásodott felületekkel lesz tarkítva.
A fagy elősegíti azt is, hogy a téglák közötti hézagolás kiperegjen, emiatt pedig a víz könnyebben jut a lábazatba, és meggyorsul a lábazat romlása.