Utólagos falszigetelés - Harmadik rész
Az utólagos vízszigetelés módszerei lehetnek a vízhatlan szigetelés és a vízzáró szigetelés. A vízhatlan szigetelés víz- és párazáró míg a vízzáró szigetelés részlegesen átengedi magán a vizet.
A víz elleni szigetelés, így az utólagos vízszigetelés eljárásai is kétféle módon valósulhatnak meg:
- vízhatlan szigetelés
- vízzáró szigetelés
A vízhatlan szigetelés víz- és párazáró, tehát teljesen útját állja annak, hogy a víz az adott épületszerkezetbe, épületelembe bejusson, beszivárogjon, valamint a szerkezetekben továbbjusson. A vízzáró szigetelés viszont részlegesen átengedi magán a vizet, illetve a nedvességet.
Következésképpen, ha olyan vízszigetelő anyagokat és szigetelési technológiákat használunk, amelyek szigetelőhatása vízhatlan, akkor a vízszigetelés teljes értékű lesz. Ha viszont a rendelkezésre álló anyagok és technológiák révén vízzáró szigetelést hozunk létre, akkor csak mérsékeljük a víznek a szerkezetbe történő bejutását, uilletve az azon való áthaladását.
Milyen kísérőjelenségekkel mozog a víz a falban?
A talajnak a nedvessége, amelyen egy adott épület áll, nem mindig ugyanaz. Több tényező befolyásolja váltakozását, például az évszak, a csapadékmennyiség, a hőmérséklet stb. A talajban nem desztillált víz van, hanem oldott ásványi sókat tartalmazó víz. Ha a víz mozog, az oldott sókat is magával viszi. Ezek a sók egyrészt a talaj természetes ásványianyag-tartalmából, másrészt emberi tevékenység révén odahordott anyagokból származhatnak.
Minden épületnek érintkeznie kell a talajjal. Ha a szigetelés egyáltalán nincs megoldva, vagy csak részleges, esetleg hibás, akkor a hajszálcsövesség révén a falazatba behatol az oldott ásványi anyagokat tartalmazó víz, és ott felfelé áramlik. Amennyiben a fal már levegővel érintkezik (tehát nem a talajban áll), a víz nemcsak felfelé, hanem oldalirányban is mozog, hogy a levegőbe távozzék, elpárologjon.
A víz mozgását az alacsonyabb víztartalmú területek „szívó” hatása indítja meg és tartja fenn. Ez a mozgás mindaddig megmarad, amíg a különböző nedvességtartalmú részek víztartalma ki nem egyenlítődik, azaz közel azonos nem lesz.
A víz nem mindig ugyanolyan intenzitással mozog a falban. Ezt alapvetően az évszakok, vagyis az időjárás befolyásolják. Logikus, hogy egy nedves telet követően a fal is nedvesebb, míg ugyanaz a falpont nyár végén sokkal szárazabb.
Mint mondottuk, a talajvízben ásványi sók vannak feloldva. Ha ez a víz bejut a falba, és ott elkezd függőlegesen és oldalirányban áramolni, akkor a felvett ásványi sókat is magával viszi, sőt, még az építőanyagokból is kiold valamennyit. Ha eljut a fal vakolati felszínéig, a levegőbe távozik (elpárolog), a benne oldott sók azonban a falazatban maradnak. A víz párolgásával a sótartalom egyre nagyobb lesz, mindaddig, amíg túl nem telítődik. Túltelített állapotban pedig az oldott sók kicsapódnak, kivirágoznak.
Nyilvánvaló, hogy a telítettség egyre mélyebbre hatol a falban, így előbb-utóbb a teljes vakolat, majd a falazóanyag rétegei is túltelítődnek sókban.
A víz- és sótartalom összefüggése, grafikonjai. 1. ábra
A vakolatok anyagában a legnagyobb a sók koncentrációja, ezért ha ezek felületén sókicsapódások jelennek meg, ez biztos jele a falak káros nedvesedésének. Ilyenkor az utólagos vízszigetelés elkészítése előtt le kell verni, le kell cserélni a vakolatokat.
Ha az utólagos falszigetelés vízhatlan változatát választjuk, és arra lehet számítani, hogy még jelentős sómennyiség kerül a felszínre a fal kiszáradása alatt, akkor tanácsos a légpórusos vakolatokat sógátló alapréteggel vagy a fal felületének sókezelésével kombináltan kikeverni és felvinni.
Vegyük komolyan azokat a problémákat, amelyeket a falak sótartalma okoz és okozhat! A sókorrózió már önmagában is jelentős károsító tényező. A sók higroszkopikusak, azaz nedvességet képesek felvenni; ez azt jelenti, hogy még a levegőből meg tudják kötni a vizet, ez pedig tovább emeli a falak víztartalmát, hiszen a felületi vízfelvétel miatt a falon keresztül nem lehetséges a párolgás. Fontos azonban észben tartanunk, hogy a sók által okozott gondok pusztán a nedvesedés, a vízáramlás kísérőjelenségei, tehát nem okok, hanem okozatok. A sókat a víz szállítja a falba, és ha nincs vízáramlás, akkor a falazat nem párologtat, így kicsapódás sem lehetséges, tehát nincsenek sóproblémák. Következésképpen az elsőleges feladat a vízszigetelés, amely persze a sóproblémának is elejét veszi.
Az épületen, épületszerkezeten belül az utólagos vízszigetelés célja az, hogy megakadályozzuk a nedvesség szabad áramlását a falakban, és ezáltal megszüntessük azokat a jelenségeket, amelyek a komfortérzetet rontják. Vannak azonban esetek, amikor nem lehetséges vagy nem érdemes teljes mértékben kiküszöbölni ezeket a hibákat.
Az egyik eset az, amikor az utólagos vízszigetelés aránytalanul magas költséggel járna. Amikor a vízszigetelés tökéletlen voltából fakadó jelenségek egészségügyileg nem zavaróak, legfeljebb az esztétikai érzéket sértik – nagyon enyhe sókicsapódás stb. –, szintén megfontolandó az utólagos vízszigetelés szükségessége, főként pénzügyi okokból. Ilyenkor más megoldások is lehetségesek: a pórusos, avagy „lélegző” vakolatrendszerek, javító vakolatok, amelyeken keresztül nagyobb mennyiségű víz képes elpárologni.
Ezek a módszerek természetesen nem az utólagos vízszigetelés módszerei – dacára annak, hogy nagyban tompíthatják, sőt, akár meg is szüntethetik az eredeti, hibás vízszigetelés következtében megjelenő zavaró jelenségeket. Ezek nem vízszigetelések, hanem olyan megoldások, amelyek fokozzák a falak vízleadását.
Mégis lehetséges azonban az utólagos vízszigetelés eljárásai között említeni ezeket a megoldásokat, hiszen hasonló eredménnyel járnak, mint egy utólagos vízszigetelés.
A vízszigetelések nemcsak hatásuk alapján osztályozhatók, hanem aszerint is, hogy milyen helyeken vannak alkalmazva – pl. fal felületén, vagy a fal keresztmetszetében –, továbbá az anyagtípusok és a technológiák alapján is.
Az I. táblázatban megtekinthetők a vízszigetelés különböző kategóriái.
Vannak olyan anyagok és technológiák, amelyek nemcsak az utólagos vízszigetelés kiépítésére, hanem az építési technológiai sorrend részeiként is alkalmazhatók.
A falakon alkalmazott utólagos vízszigetelés eljárásait, mint a táblázatból is kiderül, sokféle szempont alapján lehet osztályozni. Legelterjedtebb az az osztályozás, amely a szigetelőhatást létrehozó anyag halmazállapotát, hatásmechanizmusát, a falba juttatás technológiáját veszi alapul.